GMO, azaz génmódosított organizmusok. A technológia lényege, hogy más fajból származó géneket ültetnek be az alanyba, azaz transzgenetikai eljárással olyan génkombinációt hordozó lényt keletkezik, amely a természetben gyakorlatilag nem jöhet létre. Az első GM növények 1996-ban kerültek forgalomba, ezek a gyomirtókkal szemben voltak ellenállóak. A transzgenikus növények közül széles körben elterjedtek bizonyos gyapot, kukorica, repce és szójafajok, megkezdődött az aranyrizs és a szuperköles termesztése. Számos fajt kutatnak, pl. szőlő és burgonyafajokat is. Dr. Túróczi György, a Szent István Egyetem növény-védelemtani tanszékének docense magyarázza el magát a génmódosítási folyamatot.
„Génmódosítottnak akkor nevezünk egy növényt, ha olyan géneket juttatnak be a növénybe, amelyek más élőlényekből származnak. Ezek az idegen gének általában baktériumokból és vírusokból származnak. A legközismertebbek közülük a rovarrezisztens fajták. Ezekbe rovarpatogén baktérium toxinfehérje termelésért felelős génjét építik be a növény genomjába, és a növény ezután folyamatosan termeli ezt a baktérium toxint. Az eddigi vizsgálatok szerint az emberre nem veszélyes, de azért vannak aggályok.
A szárazságtűrő burgonyánál is ugyanez a technológia. Potenciálisan különböző kockázatokat jelenthet az eljárás. Egyrészt a gén megnyilvánulása következtében olyan termékek, fehérjék jelennek meg a növényben, amelyek például humán-egészségügyi problémát okozhatnak, másrészt pedig beporzás révén ezek a gének eljuthatnak más növényekbe is, ahol esetleg nem kívánatos a jelenlétük.
Vannak még például vírusrezisztens burgonyafajták is, ezeket viszonylag könnyű előállítani. Bár a közvélemény arra gondolhat, hogy ez valami misztikus dolog, ma már a legtöbb genetikai laboratóriumban könnyen tudnak ilyen GMO növényeket készíteni. Az már más kérdés, hogy adott esetben ezeknek mennyi a gyakorlati hasznuk.”
A GMO fajták szabadalom által védett szellemi termékek, melyek tulajdonosai gyakran nagy multinacionális cégek. Sok országban, köztük hazánkban is, elkeseredett küzdelem folyik a fajták termesztésének bevezetését szorgalmazó tulajdonosok, illetve a környezetvédelmi mozgalmak és hatóságok között. A géntechnológiai üzletág válasza nyilvánvaló, hiszen anyagi érdekük fűződik a minél nagyobb területek meghódításához. A GMO-technológiában érdekelt növényvédelmi cég kutatási igazgatója Petze Rozália:
„Úgy gondolom, hogy a géntechnológia valóban egy forradalmian új lehetőség és tekinthetem ezt akár növényvédelmi új módszernek a növénytermesztés esetében. Élni kell és élni lehet majd a jövőben ezzel a technológiával. Évekig kell vizsgálni a növényeket, modellezni az esetleges káros hatásokat, és utána eldöntetjük, hogy lehet-e rizikókat vállalni vagy nem. Én egy lehetőségnek tartom. Meg kell mondjam őszintén, hogy van egy nagy növényvédelmi probléma Magyarországon: a kukoricabogár. Ez a növény gyökérzetét pusztítja el. Amerikában ez ellen már széles körben használnak genetikailag módosított kukoricát. Ezzel ki tudnánk váltani a vegyszereket.”
Az utóbbi esetben említett kukoricabogár elleni GMO védelmi módszer korai fejlesztés. A Bacillus thuringiensis baktérium toxinját (=Bt toxin) hordozó kukorica fajták így egyes rovarfajok károsításával szemben vállnak ellenállóvá. Sokak szerint azonban aggodalomra ad okot, hogy e fajták több ezerszer annyi toxint termelnek, mint az engedélyezett maximális dózis. Más veszélyekre is felhívja a figyelmet Friedrich Róbert a Magyar Természetvédők Szövetségének programvezetője.
„Azok akik azt mondják, hogy ezek a génmódosított növények nem veszélyesek a környezetre vagy az egészségünkre, azok nagy valószínűséggel egyetlenegy környezeti hatásvizsgálatot sem végeztek. Vagy pedig olyan tanulmányokat láttak, amelyek egyértelműen elfogultak a génmódosításban anyagilag érdekelt cégek felé. Viszont ha megnézzük, hogy milyen elméleti vagy egyéb kockázatok lehetnek, akkor már szembesülhetünk azzal, hogy akár egészségügyi, akár ökológia és egyéb kockázatai vannak ezeknek a génmódosított növények bevezetésének. Ha megnézzük a szakirodalmat vagy a hazai kutatásokat, akkor láthatjuk, hogy valóban ezek a félelmek beigazolódnak. Az MTA növényvédelmi Kutatóintézetének és a gödöllői Szent István Tudományegyetem munkatársai végeztek környezeti hatásvizsgálatokat a génmódosított kukoricafajtával. (Az MTA munkatársait is szerettük volna megszólaltatni, de a felvételek kezdetéig nem sikerült elérnünk az illetékeseket. – a szerk.) Ezek eredményei szerint néhány védett magyar lepkefaj populációt veszélyeztethet ez a fajta kukorica. Azt is tapasztalták, hogy azokon a területeken ahol ez a kukorica nő - annak következtében, hogy a kukorica minden sejtje éjjel-nappal termeli azt a bizonyos toxint - 2000-3000-szer nagyobb mennyiségben mutatható ki ez a méreg, mint amit egy hasonló hatásfokú szerből egy adott hektárra ki szabad juttatni. Ennek elég komoly környezeti kockázatai vannak.
Ezenfelül azt is kimutatták a kutatók, hogy ez a kukorica nagy valószínűséggel károsítja a talaj ökoszisztémáját. A talaj, mint az élet alapja sokszázezer mikroorganizmust tartalmaz, és ha ezekre a méreg káros hatással van, annak szinte kiszámíthatatlan következményei lennének.”
A GMO technológiával a nemesítők többféle célt érhetnek el, pl. hallhattuk, hogy fokozhatják a gyomirtószerekkel vagy a rovarokkal szembeni ellenálló képességet, de növelhetik a szárazságtűrést, vagy javíthatják a termés táplálkozástani értékeit, pl. vitamin- és ásványianyag-tartalmát. Legalábbis így tartják az elterjesztést támogatók, míg mások egészségkárosító és az ökoszisztémát veszélyeztető tényezőktől tartanak.
Előbb a tengerentúlon, később a Távol-keleten és Ausztráliában hódított, majd a kontinensen is megjelent a GMO technológia. Az Európai Unió 2004 májusában oldotta fel a genetikailag módosított terményekre vonatkozó hat éves tilalmat, s egyben megszabta azok szigorú engedélyezési és címkézési szabályait. Ennek ellenére több uniós tagország egészségügyi és környezetvédelmi megfontolásokból nem járul hozzá a genetikailag módosított élelmiszerek behozatalához.
Hazánkban jelenleg moratórium tiltja a GMO növények szabadföldi termesztését, és az 5 parlamenti párt teljes egyetértésben támogatja e moratórium fenntartását. E szokatlan ötpárti egyetértés részben az Országgyűlés szakértői szervezeteként működő GMO Kerekasztal munkájának eredménye. E kerekasztal munkáját Dudits Dénes akadémikus, az MTA Szegedi Biológiai Központjának igazgatója cikkekben támadta és a GMO technológia elterjesztésének támogatójaként jegyzik.
„A modern biológia által megalapozott növénynemesítési módszer a génmódosított növények előállítása. A kukoricának van kb. 30-40 ezer génje, ezeket egyenként ki lehet venni és beépíteni. Nem lehet általánosságban azt mondani, hogy valami azért jó vagy rossz, mert géntechnológiával állították elő. Az a kérdés, hogy milyen génről van szó, milyen annak a génnek a terméke, és milyen növénybe építettük be. A világban fokozatosan nő ezeknek a növényeknek a jelentősége, s eljuthatunk oda, hogy csökken a vegyszerhasználat.”
A hallottaktól teljesen eltérő módon látják a helyzetet a környezetvédők, akik Pl. a zöldtárca és az Ökotárs Alapítvány által is támogatott kiadványban összegzik véleményüket, amelyet oszt a Magyar Természetvédők Szövetsége is. Friedrich Róbert programmunkatárs:
„A jelenleg kereskedelemben lévő génmódosított fajták eddig azt eredményezték, hogy az USA-ban vagy Dél-Amerikában nagyságrendekkel megnőtt a gyomirtó szerek felhasználása. Például a génmódosított szója amerikai bevezetése óta 15-szörösére az egyik totális gyomirtószer felhasználása. A nyakló nélküli gyomirtószer felhasználásnak pedig az lett a következménye, hogy sorra jöttek létre gyomirtó rezisztens növényfajták, tehát még nagyobb dózist kell használni az irtó szerekből vagy még újabb fajtákat kell bevezetni. Nőtt az Atrazin vagy a 24D használata.
Az Atrazin az EU-ban teljes mértékben betiltott gyomirtószer, mert rákkeltő és egyéb egészségkárosító hatásai vannak. A glüfozát is elég komoly mértékben károsítja az ökoszisztémát. Emiatt több európai országban különböző szankciókat vezettek be felhasználásával szemben.
Európában jelenleg egyetlenegy genetikailag módosított növényfajta termesztése engedélyezett, ez a mon810-es kukorica fajtacsoport. Erre hirdetett egy védzáradékot a magyar kormány 3 és fél évvel ezelőtt. Azokra a fajtákra, amelyekre nincs termesztési engedély, nincs tilalom sem, mert a termesztése alól nem kell Magyarország területét kivenni.
Ebben a tilalomban az EU országainak kétharmada is támogatja Magyarországot.”
A moratórium nem akadályozza a kutatásokat, s erről meggyőződhetett mindenki, aki a Kutatók Éjszakája alkalmával felkereste a Corvinus Egyetem Genetika és Növénynemesítés Tanszékének laboratóriumait. Dr. Oláh Róbert a szőlő genetikájával foglalkozik, s nem osztja a GMO-s aggodalmakat.
„Amit biztosan tudunk, hogy nagyon nagy felületen történik GMO növények termesztése. Eddig tulajdonképpen olyan bizonyított probléma nem merült fel, amely közvetlen beavatkozást igényelt volna. Egyelőre a gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy nem kell annyira félni. Most már majdnem az egész világon engedélyezett ezeknek a növényeknek a termesztése. Néhány ország azonban GMO moratóriumot hirdetett. A kutatásokat ez azonban nem hátráltatja, folyamatosan zajlanak. Mi történetesen azon dolgozunk, hogy a betegségekre rezisztens szőlőfajok pozitív tulajdonságait építsük be világfajtákba, így temékennyé, ellenállóvá válnának, permetezés nélkül.”
Érdemes figyelni arra is, hogy miként vélekedik a GMO-technológiáról Spohn Márton fiatal kutató, aki már a következő szakértői generáció előhírnöke:
„Egyáltalán nem alaptalanok a félelmek, amik az emberek fejében megfordulnak. Vannak veszélyek, de az is biztos, hogy élelmiszerre szükség van. Valahogyan elő kell állítani, de azt is kell figyelembe venni, hogy a termelés a lehető legkisebb környezeti terheléssel kell megvalósítani.”
Élelemre márpedig szükség van, s még többre lesz: Felmérések szerint, 1960-ban 1 hektárnyi gazdaság 2 embert látott el élelemmel, 1995-re ez az igény 4 főre emelkedett, 2025-ben pedig — előrejelzések szerint — már 5 embert kell majd ugyanekkora földről ellátni. Azaz különféle módszerekkel a terméshozamok növelésére lenne szükség. Többen érvelnek emiatt a GMO mellett. Felmerül a kérdés: ha a mainál nagyobb arányban termelnénk génkezelt növényeket valóban megmentenénk-e embereket az éhhaláltól, azaz a GMO a gyógyír az éhínségre? A zöldek szószólója Friedrich Róbert:
„A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy nem is igazán teremnek többet ezek a génmódosított növények. Például a génmódosított szója esetében sok tanulmány arról számol be, hogy átlagosan 5-10 százalékkal terem kevesebbet. Ezt azzal magyarázzák, hogy a glüfozáttal történő permetezés következtében csökken a tápanyagfelvevő képessége, és megnövekszik a betegségekre való érzékenysége. Ráadásul a száraz, aszályos országokban, Braziliában vagy Paraguayban még jóval nagyobb termésveszteség is előfordult. Hasonló problémák jelentkeztek a génmódosított gyapottal kapcsolatban is Indiában.”
A megszólaltatottak véleményén kívül cikkünkben még felhasználtuk a www.greenfo.hu, a wikipedia.hu és a gmo.lap.hu írásait, a Népszabadság és a Zöld Biotechnológia Hírlevél cikkeit, idéztünk a Mielőtt Belevágna című kiadványból és a Környezetvédelmi Minisztérium közleményéből, továbbá a GMO Kerekasztal állásfoglalásából.
[készítette: Gutjahr Zsuzsanna, Ifj. Tóth János, Kovács Bálint, Mucza Bogáta]